Közérdekű adatigényléssel fordultunk a hatvani önkormányzathoz, hogy megismerjük a Leguán kávézót sújtó, városi nyitvatartási rendelet indokoltságát. Ebből számunkra az derült ki, hogy az önkormányzat nem járt el jóhiszeműen, valamint a tényekből nem következik, hogy a módosítás szükséges lett volna.
Mint ismeretes 2018 őszén a hatvani önkormányzat képviselő testülete módosította a városban működő vendéglátóhelyek nyitvatartására vonatkozó rendeletet, amelynek következtében a belváros egy területén hét közben és hétvégén is korábban kell bezárniuk az ott található helyeknek. A módosítás egyetlen szórakozóhelyet érint, a Leguán kávézoot.
A rendeletmódosítás arra hivatkozik, hogy a vendéglátóhelyekkel kapcsolatban a környező utcákban megszaporodtak a panaszok az utóbbi években. A hely tulajdonosa azonban arról tájékoztatott minket, hogy az utóbbi években sem a lakosság, sem az önkormányzat nem jelzett felé semmit, annak ellenére sem, hogy ő többször kérdezte az arra járőröző közterület fenntartókat, hogy mindent rendben találtak-e. Ezért kikértük a panaszokról készült dokumentációt az önkormányzattól. Arra voltunk kíváncsiak, hogy pontosan milyen panaszok érkeztek, hány panasz érkezett, hány állampolgár nyújtott be panaszt, az adott panaszok mikor érkeztek be és az adott panaszok mely utcákból érkeztek.
Az önkormányzat válaszában arról tájékoztatott, hogy a két határos utcából összesen hét lakossági panasz érkezett, amelyet különféle fogadóórákon osztottak meg az önkormányzat tisztségviselőivel. Érdekes, hogy a rendeletmódosítás előterjesztésében még arról írnak, hogy az önkormányzat rendészeti osztályára futnak be panaszok éjszaka, illetve a közterület fenntartók tapasztalják a hangoskodást. Azonban, bár ezt kértük, dokumentációt nem kaptunk, pedig az utóbbi esetekben jegyzőkönyveknek kellett volna születniük. Azt kell feltételeznünk, valójában ilyenek nem készültek, így azt sem lehet tudni, hogy a panaszokat kivizsgálták-e, vagy hogy voltak-e valójában. Ha lettek volna, ilyen esetekben a törvény lehetőséget ad a jegyzőnek, hogy kivizsgálja az ügyet, vizsgálja a helyszínt, zajszintet mérjen. Ennek függvényében pedig, saját hatáskörben korlátozza a nyitvatartást amíg az üzlet nem biztosítja az elvárásoknak megfelelő működést. Ezzel a határozatot beterjesztő polgármester is tisztában volt, hiszen az indoklásban külön kitér arra, hogy azért nem ezt a lehetőséget választották, mert az nehézkes.
Ez már így is zavaros, de további kérdések merülnek fel bennünk. Ha az önkormányzat valóban számos panasz alapján meg szerette volna oldani a problémát, akkor miért nem jelezte azokat a hely tulajdonosának és miért nem kezdeményezett vele párbeszédet a helyzet megoldása érdekében?
Bárdos Ferenc elmondta, hogy már eddig is számos intézkedést tett. Az utcafrontot bekamerázta, így a pultból látszik, ha valakik a kávézó előtt beszélgetnek, ilyenkor rájuk szólnak, hogy jöjjenek be, az utcán ne legyen zaj. Azonban további intézkedésekre is kész lenne, amelyeket elő is adott a módosítást tárgyaló testületi ülésen. Horváth Richárd polgármester azonban a javaslatokat elengedte a füle mellett, nem nyitott vitát, megszavaztatta a döntést. A polgármester a további konzultációkéréseket is elutasította és lesöpörte az asztalról azt az 1500 aláírást is, amiben az aláírók azt kérték, vonják vissza a rendeletmósosítást. A kérdés az, hogy miért akarták úgy átvinni ezt a döntést, hogy ne lehessen az ügynek más kimenetele? Miért nem a problémát akarták megoldani úgy hogy mindenkinek elfogadható legyen, hiszen lett volna erre esély? Láthatólag a cél nem ez volt, hanem a Leguán nyitvatartásának korlátozása, valamely ismeretlen okból. Mert ez alapján még az is lehetséges, hogy nem a lakossági panaszok álltak a háttérben, még ha esetleg voltak is, hanem valamilyen másfajta személyes érdek.
Ahhoz azonban, hogy a Leguánnak ne kelljen bezárnia hét közben tízkor, hétvégén pedig éjfélkor, rengeteg hatvani lakosnak fűződik érdeke. Hétvégén a fiatalok eleve nyolc után indulnak szórakozni, így nyilván tovább szeretnének maradni, de nem csak az ő érdekük, hanem mindannyiunké, hogy ellenőrzött, kulturált körülmények között szórakozzanak és ne legyenek kicsapva az utcára éjfél után. Hét közben a meccsnézőké a terep, de a meccsek sokszor tíz után érnek véget, senkinek sem kellemes, ha félidőben kell hazakullognia a baráti társaságnak. És nem utolsó sorban a helynek ez jelentős anyagi veszteség, ami az ott dolgozók megélhetését is veszélyezteti.
És akkor egy utolsó kérdés, hogy engedheti meg magának egy önkormányzat, hogy úgy hoz döntést, hogy nem konzultál az érintettekkel, hogy a fejük felett dönt, nem törődve a következményekkel?
